Károly, I., Károly Róbert, Anjou (Nápoly, 1288.-1342. júl. 16.): magyar király (ur. 1307-42). - V. István m. kir. (ur. 1270-72) dédunokája, II. (Sánta) Károly nápolyi kir. (ur. 1285-1309) és Mária m. hgnő unokája, Martell Károly m. trónkövetelő és Habsburg Klemencia fia. A VIII. Bonifác p. (ur. 1294-1303) támogatását élvező II. (Sánta) Károly 1300. IV. 26: fölszólította a délvidéki főurakat, hogy unokája m. trónigényét támogassák. III. András kir. (ur. 1290-1301) halálával fiúágon kihalt az Árpád-ház, ~t Gergely vál. érs. (1298-1303) alkalmi koronával 1301: V: Esztergomban m. kir-lyá koronázta, támogatására a p. Bocasius de Tarvisio bíb. ostiai és velletri pp-öt küldte Mo-ra legátusként. A főurak többsége (Přemysl) Vencel cseh trónörököst szánta a trónra, akit 1301. VIII. 27: meg is koronáztak. A koronát (a Szt László tiszteletéből magát Lászlónak nevező, de e néven hazánkban soha el nem fogadott) Vencel (ur. 1301-05) tartotta magánál, az Anjou-párt megkísérelte azt visszaszerezni. VIII. Bonifác p. 1302. VII. 10: legátusával magához hívatta ~t, II. Vencel cseh kir-t (ur. 1278-1305) és fiát, (III.) Vencelt, mivel nem jelentek meg, a p. 1303. V. 31: ~t ismerte el m. kir-nak. A csehek ellen 1304. VIII. 24: Pozsonyban ~ szövetkezett III. (Habsburg) Rudolf osztr. és stájer hg-gel (ur. 1298-1307). 1305. X. 9: Vencel (apja halála után III. Vencel néven cseh kir. [ur. 1305-06]) lemondott a m. trónról, III. (Wittelsbach) Ottó bajor hg-nek (IV. Béla unokájának) adta át a koronázási ékszereket, akit XII. 6: m. kir-lyá koronáztak. ~ hívei 1307 tavaszán elfoglalták Esztergomot és Budát, az Anjou ág hatalmát Mo. egyre nagyobb részére terjesztette ki. 1308 nyarán →Gentilis bíb. pápai követ Mo-ra érkezett, s mivel Ottó ekkor már Kán László erdélyi vajda (1297-1315) foglya volt, a főurakat rábírta ~ támogatására, akik XI. 27: a pesti domonkos ktornál tartott ogy-en kir-lyá választották. 1309. VI. 11: Gentilis megszentelte a ~nak készített koronát és VI. 15: a budavári Nagyboldogasszony tp-ban megkoronázta, a koronázást 1310. VIII. 27: a Sztkoronával Székesfehérvárt (harmadszor) megismételték. Uralma megszilárdítása érdekében ~ a tartományurak elleni hadjárataiban 1312. VI. 15: a →rozgonyi csatában legyőzte Aba Amadé fiait, 1315 nyarán meghalt Kán László, 1316 nyarán a debreceni csatában Borsa Kopasz Jakab hatalmát törte meg. 1317 nyarára az Amadék várait a kir. elfoglalta, majd fokozatosan Csák Máté várait is, akinek halála (1321) után a belharcok megszűntek. A tartományuraktól elhódított váruradalmakat, kisebb részben örök adományként, híveinek adta. Amíg a trónharcok idején a p. és főpapok voltak a kir. fő támogatói, a béke beköszöntével kialakította saját, m. nemesekből álló kísérete lovagi körét, új udvari hierarchiát teremtett. Temesvárról, mely 1315-23: kir. székhely volt, azt Visegrádra helyezte. - Pol. érdekből kötött házasságot: 1. felesége Leó halicsi fejed. leánya, 2. neje Mária beutheni és tescheni hgnő (†1317), 3. neje (Luxemburgi) János cseh kir. lánya, Beatrix római hgnő (†1319), 4. felesége 1320: Lokietek (Piast) →Erzsébet lengy. hgnő; gyermekei: Károly, László, Lajos, András, István. - A IV. Béla (ur. 1235-70) óta végbement gazd. fejlődésre alapozva átszervezte a gazdpol-t, a kir. jogon járó →regalékra (bánya-, pénzverési monopólium, harmincadvám stb.), 1325-től a hazai arany- és ezüstbányászatra alapozva értékálló aranyforintot veretett, amit ezüst váltópénzzel egészített ki. 1336. III. 25: a pénzverőkamara bérbeadásával egyidejűleg elrendelte a korábbi pénzújításoknak kitett apró dénárok állandósítását változtathatatlan névértékkel, s eltörölte a pénzbeváltási kötelezettséget. A kiesett jövedelem pótlására bevezette minden kapura az évi 3 garas (1339-től 18 dénár) egyenesadót. Bővítette a jövedelmeket kezelő kamarákat, pártolta a keresk. fejlődését és a városiasodást (pl. 1336: Kőszeg 10 é. adómentességet kapott, hogy városfalat építhessen). A kir. csapatok a földesúri bandériumokon kívül a várkatonaságból és egyre nagyobb számban zsoldosokból álltak. Hatalmát az új nagybirtokossá tett családok, a Garaiak, Lackfiak, Báthoryak erősítették, de a köznemességre és a városi polgárságra is számíthatott. A Balkánon visszaállította a m. fennhatóságot, 1317: visszafoglalta Macsót (1319/20: helyreállította a →macsói bánságot), Nándorfehérvárt és Galambócot. Megalapította 1326. IV. 24: a Szent György-lovagok testvéri társaságát, mely a lovagi kultúra terjedését biztosította. →Zách Felicián 1330. IV. 17-i sikertelen visegrádi merénylete s a XI. 9-12-i havasalföldi csatavesztés után 1335: megszervezte a →szörényi bánságot. Családja hatalmának kiterjesztésére közeledett a cseh és a lengyel kirsághoz. 1335. XI: Visegrádon III. (Nagy) Kázmér lengy. kir. (ur. 1333-70) és (Vak) János cseh kir. (ur. 1310-46) királytalálkozóján szöv-et kötöttek egymással, mely főként a Habsburgok ném. terjeszkedése ellen irányult (→visegrádi kongresszus). 1339. VII: trónöröklési szerződést kötött III. (Nagy) Kázmérral, akinek fiúutód nélküli halála esetén ~ fiai közül valamelyik lesz a lengy. kir. A lengy-ek Lajost elfogadták a trón örökösének. Uralkodása alatt a trónviszályok megszűnte után a központi akarat, a gazd. fejlődése az Anjou-kori m. államot Eu. egyik legerősebb hatalmává tette. Székesfehérvárt, Szt István tp-ában temették el. - Utóda: a trónon fia, I. (Nagy) Lajos (ur. 1342-82). - Ikgr. Szobra látható a →kassai dóm Ny-i orgonakórusán magyar sztek és kir-ok, Mátyás, Zsigmond és Nagy Lajos között. B.A.-88

Nagy Benjmin: A mo-i jobbágy állapota Róbert Károlytól 1514-ig. Bp., 1896. - Századok 1899:51. (Kropf Lajos: Uzbegh tatár kán egy követsége a m. udvarnál); 1903:515. (Reiszig Ede, ifj.: Róbert Károly és a János-lovagrend); 1926:842. (Miskolczy István: ~ királyunk nevéről) - Miskolczy István: Anjou K. Bp., 1913. - Hóman Bálint: A m. kirság pénzügyei és gazdpol-ja ~ korában. Uo., 1921. - Miskolczy István: Anjou K. balkáni pol-ja. Szeged, 1925. - Schulek Alfréd: Vegyesházi királyaink pénzei és korrendjük. Bp., 1926. - Doberdói Breit József: A m. nemz. hadtörténete. VII. rész. Harcok és küzdelmek a trón birtokáért és a kir. hatalom helyreállításáért. Vencel, Ottó, Károly Róbert korszaka. 1301-1342. Uo., 1930. - A jászóvári prem. kanonokr. gödöllői Szt Norbert gimn. évkv-e. Gödöllő, 1944:175. (Spilka Lőrinc: ~ kir. jászói vára) - Levtári Közlem. 1966:207. (Komjáthy Miklós: ~ kir. állítólagos pecsétnyomója) - Károly Róbert emlékezete. Bp., 1988. - Végh 1990:65. - Királyok kv-e 1997:62.